Mera Luna 2007

Idén döcögősen indult a Mera Luna, sokáig úgy nézett ki nem érdemes megtenni az 1200 km-t, ám a végére ismét lekörözte a Sziget felhozatalt számunkra. Páran azért idén is  ellátogattak a messzi Hildesheim-be, Cassandra képes beszámolóját olvashatjátok beljebb . . .

dén egyedűl vágtam neki Hildesheim-nek. Szombat reggel amikor megérkeztem szakadt az eső, de mire a sátrat kellett felverni már kisütött a nap. Egész hétvégén meleg és napsütéses időnk volt, ilyet azt hiszem még nem tapasztaltam Lunán…

Az első koncert amit végig nézek a Jesus on Extasy. A banda új belépőnek számít és habár az énekesnek jó hanga van, valahogy olyan érzésem van amikor látom mintha egy kis Ville Valo pózolna a színpadon. Természetesen a ‘Assassinate me’, és a ‘Alone is helyet kapott a dalok között,a  közönség örömére. Dorian, hogy emelje a show színvonalát legalább 2 oktávot kiénekel azonban a közönség inkább összerezzen a hangra mint hogy örült volna neki.

Ezután következik a szervező bejelentése ami számomra nagyon meglepő: az Assemblage 23, és a Necro Facility egyaránt dugóba keveredtek így a program teljesen felborul, és a Client következik a listán. Mivel én Tom előadását vártam talán a legjobban szombaton így nem nagyon tudom értékelni a helyette színpadra lépett Client-et. A színpadi show, mint olyan nem létezik. Kicsit unalmasnak tartom hogy lassan kimértem mozognak a lányok miközben én a dinamikán várnám egy fesztiváltól. De a hangzás pont olyan mint az albumon, szóval azoknak akik szeretik a zenéjüket biztosan tetszett a koncert.


 

  

És lekűzdve az akadályokat színpadra lép az Assemblage 23…végre elkezdődik a tánc és a tombolás… Tom az új albumot mutatja be a közönségnek de olyan számokat is játszik mint az ‘Open your eyes’. A buli fergeteges és az énekes kedvessége megenyhíti a rajongók csalódottságát a késésért.






A Covenant a következő a listámon. Ugyan először azt hittem Al Capone lép a színpadra mert Eskil fehér öltönyben és fekete ingben lép elő, de aztán belekezdett a dalokba és ráeszméltem hogy a Bullet cimű számot a Covenant énekli. Az új lemezről a Ritual Noise volt az a szám amire mindeki tombolni kezdett. A koncert nagyon jó volt a hangzás tökéletes, de mit is várhatnánk egy matuzsálem bandától.


 

A következő bandára nyugodtan mondhatom hogy megosztja  a közönséget: a Dir en Grey, a japán szintér képviselője. Az első csalódást a színpadi kép jelentette: tavaly volt szerencsém a Moi Dix Mois –t megnézni a WGT-n és ott aztán nagy show volt. De sajnos a Dir en Grey esetében pólóban és farmerban álltak  ki  a színpadra, és ennyi.

No de ha a látványról van szó akkor az Emilie Autumn azt hiszem díjnyertes ebben a témában. Egy teljesen más világ teljesen más zenével. Még nem láttam őket élőben és habár a kibelezett macit ölelgető hercegnő is már létezik de akkor is nagy élményt nyújtott. A lányok maximáslisan profin játszanak és a hangjuk is kifogástalan, az egész show nagyon színvonalas és élvezhető. Persze ezt nem csak én veszem észre az egész hangár tele van rajongókkal, sőt ez az a koncert amire több sztár is kinézett, úgy mint többek között a Covenant.




 



Ha este akkor a két legnagyobb név is szinpadra lép: a nagyszínpadon az And One tép a húrok közé vagy ebben az esetben inkább a ‘szintire csap’ kifejezés lenne a helyesebb. A koncert egy Depeche Mode számmal kezdődik és a Techno Man–nel folytatódik. A kedvenc számok között nagy meglepetésünkre egy The cure szám is helyett kapott. És itt lép be a fotós örök dilemmája: hogyan lehet ugrálva fotókat késziteni…
A koncert telt házas lenne ha nem a szabad ég alatt táncolnánk, de így is telt placccos show-t adtak a fiúk.




A másik helyszínen- a hangárban – e közben már kivetítőket szerelnek hogy a hamarosan színpadra lépő Suicide Commando koncertjén minden akadálymentesen menjen. És nem is történik másképp, Johan 20 éveseket meghazuttoló dinamikával ugrálja végig a koncertet, miközben a hangárban egy gombostűt nem lehet elejteni, olyan tömeg van. Az első szám a Blind Torture kill… eleve megteremtette a hangulatot a tánchoz. Mi is sietünk a képekkel hogy minél előbb kiemehessünk táncolni. Azt hiszem tökéletes befejezése a napnak…így nyugovóra is térünk.





Vasárnap reggel 7 óra van, mintha hallanék valamit de nem vagyok benne biztos hogy nem csak a fáradtság játszik velem, de nem…Veljanov hangjára kelek ma reggel…nem is olyan rossz kezdet.
Kitápászkodok a sátramból mire a következő meglepetés hogy teljesen véletlenül Nandiék kinnt beszélgetnek a sátramtól 50 méterre, együtt indulunk a 11-kor kezdődő Proceed koncertre. A banda nagyon jól játszik habár meg kell vallanom hogy nem nagyon ismerem őket, de végig táncoltuk a koncertet, és nagyon dinamikusnak találtam, olyan jól eső reggeli torna.





Az Implant-tal is hasonló képpen vagyok, élvezem a hangár hangulatát, ami úgy dél felé majdnem hogy tele van. Azonban nagy  kedvencem az Angels and Agony következik. Ki is lenne büszkébb apura mint a legkisebb örökös, aki végig élvezi a koncertet. Persze velünk együtt hiszen hatalmas koncertet adnak.

IMPLANT






ANGELS & AGONY



 


 A Diorama zenekar akik egy kis lelkesitő dalocskával indítanak, hogy mindenkinek a mikrofonja működjön: “M’era Luna , M’era Luna szeretnétek e hallani a Dioramát…”
A közönség ettől a ponttól az utolsó dallamig végig tombolta koncertet. Én is nagyon élveztem és a koncert elején jelentkező technikai problémák ellenére a koncert tökéletesen szólt.

A hangarban az elvetemült elekronikus zenekedvelők már nagyon várják a Rabia Sorda-t, én pedig kiváncsisággal mert megint egy olyan zenekar következik akiket nem hallottam még…a benyomás abszolút pozitiv, a koncert végidübörog a termen, és ha találnom kell tejszinhabot a tortára akkor a zenekar egyszerűen tüneményesen aranyos.




Itt az idő hogy meglátogassam a nagyszinpadot, ahol The Crüxshadows kezd. Rouge a közönség felől közelit és szokása szerint megmássza a szinpadot. A show megegyezik a WGT-n látott előadással,  azonban az idő rövidebb. A Defender, a Bithday, Marilyn, Deception, és Ariadne a számok amiket a közönség nem annyira lelkesen fogad mint ahogy kellene…

És ami még fokozza az elégedettlenségemet hogy a következő banda nagyobb ovációt kap: a The 69 eyes a következik a fellépők között, és a Devils cimű számmal inditja a koncertet. A hangzás megszokott, a látvány évről-évre változik, és ezt nem a ruhájukra értem…a fiúkat sem kiméli az idő, megjelentek a pocakok. A közönség soraiból a ‘Hauska Tavaata’ hangzik fel mikor Jyrki a szinpadra lép, amely annyit tesz ‘Isten hozott benneteket’.

És a legfurcsább koncert a mai napon: a Skinny Puppy. Az első szám az Ugly amely számomra kicsit merész de hát tőlük mit is várhatnék. Ogre fehérre mázolt arccal lép szinpadra a szájábol vér csorog a kezén egy hatalmas rózsafüzér lóg. Miközben próbálok nem elszaladni a fotósárokból- hiszen 2 éve kaptam egy adag vért a pulcsimra- a szöveg bűvöl el: Jesus wants to be ugly..azt hiszem ehhez nem kell kommentált fűznöm. Természetesen Ogre a maximálisan profi művész, tökéletes hangzás párosul a tökéletes előadással.
Ez az a show amire mindeki siet hogy láthassa, két éve is ugyanígy volt, s hát a dolgok nem változnak, kijelenthetem Ogre a sztárok között is sztár.




   

A koncert után hatalmas lendülettel rohantam a backstage felé hogy esetleg lekaphassam sztárunkat még ilyen véres mázban úszva, azonban hatalmas meglepetés ért…Ogre egyből a zuhany alá veszi az irányt és miután tisztán visszatér egyedül ül le egy asztalhoz a laptopjával és egy üveg borral.


Zárásként a sok izgalom után Deine Lakaien lép a színpadra. Eszméletlenül irigy vagyok mert Veljanov egy borsó taft zakóban van…egyszerűen gyönyörűen mutat a napfényben és az Over and Done pedig az első szám amit játszanak. Részemről nagyon vártam ezt a koncertet de valahogy a Lakaien jobban tetszik elektronikusabb formában, igy a Frankfurit Filharmonikusok nekem nem adtak ráadást a koncertre. Inkább azt éreztem hogy egy ilyen koncert egy teremben nagyon jól szólhat ahol leül az ember és lilabőrös lesz a hangzástól, de nem egy fesztiválon ahogy egy Skinny Puppy után még tombolnék egyet.

És elérkezett a vasárnap este, az a pont amit nagyon utálok…tudom hogy holnap reggel le kell bontanom a sátram és haza kell indulnom.

Fotók & Szöveg: Cassandra

Hozzászólások

Jelenleg nincsen hozzászólás!

Hozzászólok

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned!

Facebook
 
 
Adatvédelem Impresszum Oldaltérkép
2009 Copyright © Machinemusic.HU
www.unimatrixzero.hu
Advoxya HUN Black Head Agency Gothic.hu