Donau Festival, 2007.04.29 – Krems

Múlthét vasárnap egy kisebb veterán alakulattal ellátogattunk az osztrák Kermsbe, hogy megtekintsünk további még veteránabb industrial/noise zenei formációkat a The Throbbing Gristle Project első napján, a névadóTG mellett többek között Alan Vegát és Alec Empire-t is. Erről olvashattok bentebb egy rövid, de képekben gazdag visszaemlékezést . . .

Egy korábbi cikkben foglalkoztam már ezzel a fesztivállal valamint a TG projekttel, így nem magyarázom mire is mentünk, belevágok a közepébe. Zűrösen indult utunk, egy ilyen bulihoz illő „veterán&rdquocsodajárgánnyal száguldottunk a cél felé, illetve szerettünk volna, de a Skoda 120-assal száguldani nem lehet. Így épphogy odaértünk fél kilencre,  jegyeket átvettük, irány a Halle 1.

Az első zenekar, a Zeitkratzer hangszerei a színpadon, kis várakozás után el is kezdték a nem mindennapi koncertet. A nyolc tagúelső ránézésre kamarazenekart eddig nem volt szerencsénk ismerni. Elsőre féltünk a sok komolyzenei hangszertől, de örömmel nyugtáztuk, hogy a zenekarban senki nem használja rendeltetésszerűen a hangszerét. A zongoránál lévő úriember, mint egy autószerelő, aki a motorháztető alatt matat, folyamatosan a zongorahúrokkal manipulálta az egyébként noise hatásúfolk zenét, a szaxofonos srác kelltette valamilyen mikrofon segítségével kiadott mély hang sem volt éppen megszokott egy ilyen hangszerhez. Volt itt duda és tehén nyakába valókolomp is, lassabb és zúzósabb nóta is. Már itt is érezhettük azt a bizonyos quadrophonic sound systemet, amit emlegettek, a mély basszusoknál remegett a nadrágunk és a hajunk. A közel egy órás műsor önmagában is megállja a helyét, pláne itt első zenekarként.    


ZEITKRATZER

 





A pakolószemélyzet pikk-pakkra lepakolta az összes hangszert, maradt a szinte teljesen üres színpad. Alan Vega következett, a Suicide zenekar énekese, aki most szólóalbumával valamint feleségével és adoptált kisfiával érkezett. Ezt is csak egy ember ismerte közülünk igazán. A látványt nagyjából a fények adják, a nem túl fotóbarát piros, az intenzív kék és a lila. Mrs. Vega hátul egy pult előtt állva prezentálja a noise ütemeket, amikre Mr. Vega mondja a szöveget. Az egész kicsit a Dive-ra emlékezet, csak Alan Vega jóval keményebben odavágja a mondanivalót és mutogat nem törődve a reakciókkal. Egy-egy számnál behívja kisfiát is, hogy szájharmonikázzon, vagy csak úgy mondja ő is a magáét. Az egész hihetetlen jó, energiával teli szintén egy órás zúzda rendesen felkészített a fő állomásra.


ALAN VEGA

 
    

 

   




Megint színpad pakolás és alapos soundcheck, amit maga a zenekar végez. Körülbelül éjfélkor veszi kezdetét az est fénypontja, a Thorbbing Gristle másfél órás zenei performansza a régi felállásban. Hátul egy hosszúpult mögött Peter 'Sleazy'Christopherson és Chris Carter, nekünk balra Cosey Fanni Tutti, jobbra egy aranyszövetes állványnál Genesis Breyer P-Orridge. A sok év alatt a zenekar igencsak megöregedett, P-Orridge-nak mellei is lettek, de a zene az még mindig tökéletes. Az egész úgy szól, mintha a zene epicentrumában lennénk, hála a különleges hangrendszernek. A kivetítőn a TG jele sejtelmes háttérben, a színpadon maximum koncentráció, minden kis finom hang pont ott van, ahol lennie kell. Erre jön rámég Gen különleges hangja és előadása, mindez együtt elrepíti az embert egy másik dimenzióba. A különleges showban az új album számai mellett szerephez jut egy-két régi sláger is, no meg olyan is, ami még az új albumon sincs rajta. Láthattunk még sörösüveggel gitározást és idegbeteg hegedűfűrészelést. Sőt, mintegy grátiszként Genesis az utolsóelőtti szám elején lekapja magáról a pólót, így szemtanúi lehetünk a „man with tits” effektusnak. Akinek ez nem mond semmit, annak ide most azért sem írom le, nézzen utána. ;)  


THROBBING GRISTLE 




 

   

   

  

  



 


Nagyjából fél kettőkor ért véget a koncert, az utána lévő Rechenzentrumot már képtelenek voltunk végig állni és igazából senkinek nem hiányzott már ezután egy negyedik koncert. Inkább átmentünk egy másik terembe, ahol már Alec Empire készülődött lezúzni maradék hallószervünket naggyon noise-os DJ szettjével. A maradék több mint egy órában, amit még ott töltöttünk elképedve néztük és hallgattuk, mit is lehet művelni egy keverőpulton. A rögtönzött zeneszobrászat kicsit sem hasonlított egy nálunk, ilyesfajta buliban játszott szetthez, sőt egyáltalán mit művelt ez a srác, össze-vissza szabta, vágta, mixelte a számokat plusz rázenélt egy samplerrel mindenféle computerhangokat, volt olyan Tool nóta, ami egyébként körülbelül 10 különböző Tool számból állt, szóval egyedi volt az biztos.


ALEC EMPIRE




Fél négy körül indultunk hazafeléjóleső fáradsággal és rengeteg audiális és vizuális élménnyel a fejünkben. Még pár ilyet szerenénk, köszönjük.

Szöveg és fotók: davina

Hozzászólások

Jelenleg nincsen hozzászólás!

Hozzászólok

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned!

Facebook
 
 
Adatvédelem Impresszum Oldaltérkép
2009 Copyright © Machinemusic.HU
www.unimatrixzero.hu
Advoxya HUN Black Head Agency Gothic.hu