Elektroshokk a Dürerkertben

Már sokat hallottam a helyről, de még sosem voltam ott bulizni. Végre eljőtt az alkalom, március 26-án a Negative Art szervezésében gorcső alá került két kiváló electro-industrial csapat, az Aesthetic Perfection és a Combichrist. Katt a Tovább-ra

Belépve a helyre, roppant vidám és trú "emb-industrial" atmoszféra fogadott. A bárpultnál - ami egyébként igen feelinges- már melegítettek az ismerősök, szólt a remek jó muzsika, kedvem lett volna rögtön táncraperdülni, de előbb jöttek az ügyes-bajos dolgok és a feltérképezés. A WC korrekt, meglepően tiszta, a hosszú folyosón ami a nagyteremhez vezet hintaágy, ami nálam már plusz pont, és végül a nagyterem, ami igazán hangulatos volt. Így első blikkre, klassznak tűnik.




Az amerikai electro-industrial zenekart, az Aesthetic Perfectiont 2000-ben kreálta Daniel Graves. Két albuma jelent meg eddig a Close to Human és a Violent Emotion, európai kiadója az Out of Line. Elég hamar sikereket ért el és felkerült a slágerlistákra. Olyan zenekaroknak is készített remixet, mint például az Agonoize, az Unter Null, a Solitary Experiment vagy a Dawn of Ashes és felkerültek számos CD válogatásra. Zenéjük egy kissé olyan mintha az aggrothechet kevernénk egy kis dance-pop-emo keverékkel, dallamosabb electro vagy technobody, dark atmoszférával. Bár cseppet sem szeretnék kategorizálásokba bocsátkozni. Manapság, ez roppant nehéz feladat és abszolút relatív. Nagyon kíváncsi voltam rá, mivel szeretem  és még sosem sikerült őket elcsípni élőben. Így izgatottan vártam a show kezdetét. Ahhoz képest, hogy sokan fikázzák és nem tartják eredetinek és valószínűleg sokakban a "kötelező előzenekar" érzését keltették, mégis szerintem profi produkciót láthattunk. Nekem legalábbis nem okozott csalódást egy percig sem. Dinamikus, velős, pörgős koncertnek lehettünk szem- és fültanúi. Az színpadkép az elektronikus színtéren gyakori, 2 szereplős feláás miatt talán nem volt egetrengető. Azonban nem mindig a színpadi show számít (lásd pl. Dive v. Spetznas) hanem sokkal fontosabb, hogy mennyire sodor magával a zene és az előadók energiája. 




Megjelent a színpadon a szénné vart - inkább psychobilly vagy emo-metal énekesre emlékeztető - Daniel Graves, az énekes, a  maga megnyerő, mosolygós, magabiztos, vagány és lelkes mivoltában. Az ő személyisége és vokálja a színpadon önmagában is pozitív, látszik, hogy piszkosul élvezi amit csinál. Az elején még csak szorványosan lézengtek a színpad előtt, sokan még kint iszogattak, beszélgettek. A többségük szerintem nem is, vagy alig ismerte az Aesthetic Perfectiont. Azért a "dallamosabb electro" egy idő után odavonzotta őket. Az első sorokban érzékelhető volt, hogy "trú" rajongók álltak,és a szöveget is énekelték, no meg a magyar habitusból adódóan volt azért mozgás is rendesen. Ott álltam én is  és onnan élvezhettem a koncertet és énkesest, ahogy igyekszik feltüzelni a közönséget. Egyetlen unszimpatikus húzása volt, hogy folyton köpködött. De egyáltalán nem volt előzenekar feelingje, nekünk 100%-ig felpörgette a hangulatunk. Remek bemelegítés volt a Combichrist előtt. Nagy lehetett az összhang a két zenekar között - hiszen már az is elmond valamit, hogy a Combichrist  2009-es Demons on Tour turnéján az Aesthetic Perfection lett a kísérő csapat - láthatóan nagy lehet a cimboraság. Daniel rajongói lelkesedéssel figyelte később a Combichristot majdnem végig oldalt a színfalak mögött. Jó zenész módjára utána persze kijött a közönséghez is "bratyizni".



A Combichrist-ot azt hiszem már nem kell bemutatni, hiszen nagyjából mindenki ismeri, igen népszerűek hazánkban is ebben a szcénában. Sőt volt márszerencsénk látni őket Pesten az A38 hajó fedélzetén is. Nekem az a bizonyos koncert volt az első és talán épp ezért is a legkedvesebb számomra és talán nem tudják überelni nálam. Azóta már láttam jópárszor őket, az Amphi fesztiválos zsúfolt, hering feeling és doboz hangzásos fellépésük kivételével mondhatni mindegyik igazán remek volt. Ők aztán tudják, hogyan kell felperzselni a nézőteret. Hihetetlen " jó értelemben vett" aggresszív és démoni energia szabadul fel ilyenkor, a CC egy mindig egy igazi elektrosokk.




Amióta itt jártak teljesen megváltozott a színpadi felállás, bekerült az élődob, és mindkéd dobos elvetemült sátáni erővel megszállt zenész. Ez jórészt színesíti a live performance-t és plusz energiát ad, bár sokak szerint (és talán ebben is van némi igazság) elnyomja az éneket, valamint sokat veszít az elektro jellegéből.  Abban teljesen biztos voltam, hogy 100%-ig gatyarohasztó koncert tanúi leszünk. Az abszolút színpadra termett (el sem tudnám képzelni egy asztalosműhelyben vagy egy irodában), skandináv származású Andy LaPegua valami hihetetlen elemi erővel bír látszik, hogy neki a színpad az élete. Árad belőle a nyers, aggresszív energia. Úgy néz ki, ilyenkor teljesen kiszabadítja démonait és kiereszti az összes fáradt gőzt, totál kitombolja magából az összes feszültséget. Igyekszik mindig - a mostanában egyébként elég divatos - polgárpukkksztó "alvilági külsőt" magára ölteni, de mindig találó, tökéletesen illeszkedik a  zenei megnyilvánulásaihoz. A többi tagot sem kell félteni, brutálisak mind. Úgy püfölik a dobokat, hogy az ember nem igen szeretne a kezük közé kerülni. Nem beszélve az állati energiával bíró raszta billentyűsről. Súlyos zúzás volt végig, a közönség totál rajta volt. Már lényegsen többen tomboltak a színpad előtt, látszódott, hogy ez volt amire nagyon vártak. Nemtudom kb. mennyien lehettek, de a terem jó háromnegyedig volt.  A stílus virágzása óta talán ők azok akik a legtöbb sikerekt érték el a színpadon és a lemezeladási statisztikákban. Felcsendültek a nagy slágerek mint az Electrohead, a Blut Royale, a Get your body beat, vagy a This is my Rifle, Shut up and Swalow és volt  3 ráadás is,mint a What a fuck is wrong with you  people? vagy a This shit will fuck you up. A 2009-es legutóbbi albumról, a Today We are All Demons-ról is játszottak, az első szám az All Pain is Gone volt. Nem volt egyszerű az első sorokban, ment a pogózás ezerrel. Andy és a többiek össze-vissza bohóckodtak a színpadon és a közönséggel. A banda tuti, hogy duracellel működik, egy csepp "izzadtság-fáradtság" sem látszódott rajtuk. Az a jó az ilyen zenékben és az ilyen energikus fellépőkben hogy végig aktívan tartják a közönséget, mindenkit mozgásra késztet.
Az utána következő afterpartit már sajnos nemtudtuk megvárni. Pedig biztos jó levezetés lett volna. Jó volt látni a lelkes közönséget is, és hogy azért még mindig vannak jócskán akik nem "szobaelektrók" és előnyben részesítik az élő koncertélményeket.


Összességében egy remek, jól szervezett estének lehettünk részesei. Egyáltalán nem bántam, hogy ott lehettem, minden csepjét élveztem. A két koncert zseniális volt, a szervezés is abszolut megállta a helyét. A hangzással sem volt különösebb bajom, sokkal rosszabbra számítottam. Egyszóval jeles este volt. MÉG!MÉG! Ilyet és sokat!!!

 

Hozzászólások

Jelenleg nincsen hozzászólás!

Hozzászólok

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned!

Facebook
 
 
Adatvédelem Impresszum Oldaltérkép
2009 Copyright © Machinemusic.HU
www.unimatrixzero.hu
Advoxya HUN Black Head Agency Gothic.hu